lehelet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

lehel +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈlɛhɛlɛt/
  • Hyphenation: le‧he‧let

Noun[edit]

lehelet ‎(plural leheletek)

  1. breath (air expelled from the mouth)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lehelet leheletek
accusative leheletet leheleteket
dative leheletnek leheleteknek
instrumental lehelettel leheletekkel
causal-final leheletért leheletekért
translative leheletté leheletekké
terminative leheletig leheletekig
essive-formal leheletként leheletekként
essive-modal
inessive leheletben leheletekben
superessive leheleten leheleteken
adessive leheletnél leheleteknél
illative leheletbe leheletekbe
sublative leheletre leheletekre
allative lehelethez leheletekhez
elative leheletből leheletekből
delative leheletről leheletekről
ablative lehelettől leheletektől
Possessive forms of lehelet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. leheletem leheleteim
2nd person sing. leheleted leheleteid
3rd person sing. lehelete leheletei
1st person plural leheletünk leheleteink
2nd person plural leheletetek leheleteitek
3rd person plural leheletük leheleteik