lehelet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

lehel +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɛhɛlɛt], [ˈlɛhɛlːɛt]
  • Hyphenation: le‧he‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun[edit]

lehelet (plural leheletek)

  1. breath (air expelled from the mouth)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lehelet leheletek
accusative leheletet leheleteket
dative leheletnek leheleteknek
instrumental lehelettel leheletekkel
causal-final leheletért leheletekért
translative leheletté leheletekké
terminative leheletig leheletekig
essive-formal leheletként leheletekként
essive-modal
inessive leheletben leheletekben
superessive leheleten leheleteken
adessive leheletnél leheleteknél
illative leheletbe leheletekbe
sublative leheletre leheletekre
allative lehelethez leheletekhez
elative leheletből leheletekből
delative leheletről leheletekről
ablative lehelettől leheletektől
non-attributive
possessive - singular
leheleté leheleteké
non-attributive
possessive - plural
leheletéi leheletekéi
Possessive forms of lehelet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. leheletem leheleteim
2nd person sing. leheleted leheleteid
3rd person sing. lehelete leheletei
1st person plural leheletünk leheleteink
2nd person plural leheletetek leheleteitek
3rd person plural leheletük leheleteik

Further reading[edit]

  • lehelet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN