megfejt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛkfɛjt]
  • Hyphenation: meg‧fejt
  • Rhymes: -ɛjt

Etymology 1

[edit]

meg- +‎ fejt

Verb

[edit]

megfejt

  1. (transitive) to solve, to resolve (to find a solution to)
  2. (transitive) to decode, to decipher, to break, to crack (a code)
  3. (transitive) to find out, to unravel (a secret)
Conjugation
[edit]
Derived terms
[edit]

Etymology 2

[edit]

megfej (to milk) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

[edit]

megfejt

  1. third-person singular indicative past indefinite of megfej

Participle

[edit]

megfejt

  1. past participle of megfej
Declension
[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megfejt megfejtek
accusative megfejtet megfejteket
dative megfejtnek megfejteknek
instrumental megfejttel megfejtekkel
causal-final megfejtért megfejtekért
translative megfejtté megfejtekké
terminative megfejtig megfejtekig
essive-formal megfejtként megfejtekként
essive-modal
inessive megfejtben megfejtekben
superessive megfejten megfejteken
adessive megfejtnél megfejteknél
illative megfejtbe megfejtekbe
sublative megfejtre megfejtekre
allative megfejthez megfejtekhez
elative megfejtből megfejtekből
delative megfejtről megfejtekről
ablative megfejttől megfejtektől
non-attributive
possessive - singular
megfejté megfejteké
non-attributive
possessive - plural
megfejtéi megfejtekéi

Further reading

[edit]
  • (to decipher): megfejt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN