megszüntetés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megszüntet +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛksyntɛteːʃ]
  • Hyphenation: meg‧szün‧te‧tés

Noun[edit]

megszüntetés (plural megszüntetések)

  1. termination, stopping, cessation, liquidation, discontinuation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszüntetés megszüntetések
accusative megszüntetést megszüntetéseket
dative megszüntetésnek megszüntetéseknek
instrumental megszüntetéssel megszüntetésekkel
causal-final megszüntetésért megszüntetésekért
translative megszüntetéssé megszüntetésekké
terminative megszüntetésig megszüntetésekig
essive-formal megszüntetésként megszüntetésekként
essive-modal
inessive megszüntetésben megszüntetésekben
superessive megszüntetésen megszüntetéseken
adessive megszüntetésnél megszüntetéseknél
illative megszüntetésbe megszüntetésekbe
sublative megszüntetésre megszüntetésekre
allative megszüntetéshez megszüntetésekhez
elative megszüntetésből megszüntetésekből
delative megszüntetésről megszüntetésekről
ablative megszüntetéstől megszüntetésektől
non-attributive
possessive - singular
megszüntetésé megszüntetéseké
non-attributive
possessive - plural
megszüntetéséi megszüntetésekéi
Possessive forms of megszüntetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megszüntetésem megszüntetéseim
2nd person sing. megszüntetésed megszüntetéseid
3rd person sing. megszüntetése megszüntetései
1st person plural megszüntetésünk megszüntetéseink
2nd person plural megszüntetésetek megszüntetéseitek
3rd person plural megszüntetésük megszüntetéseik