megszűnés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megszűnik +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛksyːneːʃ], [ˈmɛksyneːʃ]
  • Hyphenation: meg‧szű‧nés

Noun

[edit]

megszűnés

  1. stopping, cessation, termination

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszűnés megszűnések
accusative megszűnést megszűnéseket
dative megszűnésnek megszűnéseknek
instrumental megszűnéssel megszűnésekkel
causal-final megszűnésért megszűnésekért
translative megszűnéssé megszűnésekké
terminative megszűnésig megszűnésekig
essive-formal megszűnésként megszűnésekként
essive-modal
inessive megszűnésben megszűnésekben
superessive megszűnésen megszűnéseken
adessive megszűnésnél megszűnéseknél
illative megszűnésbe megszűnésekbe
sublative megszűnésre megszűnésekre
allative megszűnéshez megszűnésekhez
elative megszűnésből megszűnésekből
delative megszűnésről megszűnésekről
ablative megszűnéstől megszűnésektől
non-attributive
possessive - singular
megszűnésé megszűnéseké
non-attributive
possessive - plural
megszűnéséi megszűnésekéi
Possessive forms of megszűnés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megszűnésem megszűnéseim
2nd person sing. megszűnésed megszűnéseid
3rd person sing. megszűnése megszűnései
1st person plural megszűnésünk megszűnéseink
2nd person plural megszűnésetek megszűnéseitek
3rd person plural megszűnésük megszűnéseik

Further reading

[edit]