menekült

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

past participle of menekül

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈmɛnɛkylt/
  • Hyphenation: me‧ne‧kült

Noun[edit]

menekült ‎(plural menekültek)

  1. refugee (person seeking political asylum)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front rounded harmony)
singular plural
nominative menekült menekültek
accusative menekültet menekülteket
dative menekültnek menekülteknek
instrumental menekülttel menekültekkel
causal-final menekültért menekültekért
translative menekültté menekültekké
terminative menekültig menekültekig
essive-formal menekültként menekültekként
essive-modal
inessive menekültben menekültekben
superessive menekültön menekülteken
adessive menekültnél menekülteknél
illative menekültbe menekültekbe
sublative menekültre menekültekre
allative menekülthöz menekültekhez
elative menekültből menekültekből
delative menekültről menekültekről
ablative menekülttől menekültektől
Possessive forms of menekült
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menekültem menekültjeim
2nd person sing. menekülted menekültjeid
3rd person sing. menekültje menekültjei
1st person plural menekültünk menekültjeink
2nd person plural menekültetek menekültjeitek
3rd person plural menekültjük menekültjeik