mondás

See also: mondas

Hungarian

Etymology

mond +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmondaːʃ]
• Hyphenation: mon‧dás

Noun

mondás (plural mondások)

1. phrase, saying (short written or spoken expression)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mondás	mondások
accusative	mondást	mondásokat
dative	mondásnak	mondásoknak
instrumental	mondással	mondásokkal
causal-final	mondásért	mondásokért
translative	mondássá	mondásokká
terminative	mondásig	mondásokig
essive-formal	mondásként	mondásokként
essive-modal	—	—
inessive	mondásban	mondásokban
superessive	mondáson	mondásokon
adessive	mondásnál	mondásoknál
illative	mondásba	mondásokba
sublative	mondásra	mondásokra
allative	mondáshoz	mondásokhoz
elative	mondásból	mondásokból
delative	mondásról	mondásokról
ablative	mondástól	mondásoktól
non-attributive possessive - singular	mondásé	mondásoké
non-attributive possessive - plural	mondáséi	mondásokéi

Possessive forms of mondás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mondásom	mondásaim
2nd person sing.	mondásod	mondásaid
3rd person sing.	mondása	mondásai
1st person plural	mondásunk	mondásaink
2nd person plural	mondásotok	mondásaitok
3rd person plural	mondásuk	mondásaik

Derived terms

Derived terms

• ellentmondás
• közmondás

• szólásmondás
• tollbamondás

---

Spanish

Verb

mondás

1. (Latin America) Informal second-person singular (vos) present indicative form of mondar.