nyél

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: nyel

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Uralic *nüde (handle). Cognates include Mansi нал (nal).[1][2]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

nyél (plural nyelek)

  1. handle

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyél nyelek
accusative nyelet nyeleket
dative nyélnek nyeleknek
instrumental nyéllel nyelekkel
causal-final nyélért nyelekért
translative nyéllé nyelekké
terminative nyélig nyelekig
essive-formal nyélként nyelekként
essive-modal
inessive nyélben nyelekben
superessive nyélen nyeleken
adessive nyélnél nyeleknél
illative nyélbe nyelekbe
sublative nyélre nyelekre
allative nyélhez nyelekhez
elative nyélből nyelekből
delative nyélről nyelekről
ablative nyéltől nyelektől
Possessive forms of nyél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelem nyeleim
2nd person sing. nyeled nyeleid
3rd person sing. nyele nyelei
1st person plural nyelünk nyeleink
2nd person plural nyeletek nyeleitek
3rd person plural nyelük nyeleik

References[edit]

  1. ^ Entry #595 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6