Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



oszt +‎ -ag, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈostɒɡ]
  • Hyphenation: osz‧tag


osztag (plural osztagok)

  1. squad, detachment, detail (a small unit of tactical military personnel)


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative osztag osztagok
accusative osztagot osztagokat
dative osztagnak osztagoknak
instrumental osztaggal osztagokkal
causal-final osztagért osztagokért
translative osztaggá osztagokká
terminative osztagig osztagokig
essive-formal osztagként osztagokként
inessive osztagban osztagokban
superessive osztagon osztagokon
adessive osztagnál osztagoknál
illative osztagba osztagokba
sublative osztagra osztagokra
allative osztaghoz osztagokhoz
elative osztagból osztagokból
delative osztagról osztagokról
ablative osztagtól osztagoktól
Possessive forms of osztag
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. osztagom osztagaim
2nd person sing. osztagod osztagaid
3rd person sing. osztaga osztagai
1st person plural osztagunk osztagaink
2nd person plural osztagotok osztagaitok
3rd person plural osztaguk osztagaik