osztag

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

oszt +‎ -ag, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈostɒɡ]
  • Hyphenation: osz‧tag
  • Rhymes: -ɒɡ

Noun

[edit]

osztag (plural osztagok)

  1. squad, detachment, detail (a small unit of tactical military personnel)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative osztag osztagok
accusative osztagot osztagokat
dative osztagnak osztagoknak
instrumental osztaggal osztagokkal
causal-final osztagért osztagokért
translative osztaggá osztagokká
terminative osztagig osztagokig
essive-formal osztagként osztagokként
essive-modal
inessive osztagban osztagokban
superessive osztagon osztagokon
adessive osztagnál osztagoknál
illative osztagba osztagokba
sublative osztagra osztagokra
allative osztaghoz osztagokhoz
elative osztagból osztagokból
delative osztagról osztagokról
ablative osztagtól osztagoktól
non-attributive
possessive - singular
osztagé osztagoké
non-attributive
possessive - plural
osztagéi osztagokéi
Possessive forms of osztag
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. osztagom osztagaim
2nd person sing. osztagod osztagaid
3rd person sing. osztaga osztagai
1st person plural osztagunk osztagaink
2nd person plural osztagotok osztagaitok
3rd person plural osztaguk osztagaik

Further reading

[edit]
  • osztag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN