posztulátum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin postulatum, from the verb postulāre (to ask).[1] With -átum ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpostulaːtum]
  • Hyphenation: posz‧tu‧lá‧tum

Noun[edit]

posztulátum (plural posztulátumok)

  1. postulate (a basic principle assumed without proof as being self-evident or generally accepted)
  2. (logic) postulate, axiom
  3. postulate (a requirement; a prerequisite)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative posztulátum posztulátumok
accusative posztulátumot posztulátumokat
dative posztulátumnak posztulátumoknak
instrumental posztulátummal posztulátumokkal
causal-final posztulátumért posztulátumokért
translative posztulátummá posztulátumokká
terminative posztulátumig posztulátumokig
essive-formal posztulátumként posztulátumokként
essive-modal
inessive posztulátumban posztulátumokban
superessive posztulátumon posztulátumokon
adessive posztulátumnál posztulátumoknál
illative posztulátumba posztulátumokba
sublative posztulátumra posztulátumokra
allative posztulátumhoz posztulátumokhoz
elative posztulátumból posztulátumokból
delative posztulátumról posztulátumokról
ablative posztulátumtól posztulátumoktól
Possessive forms of posztulátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. posztulátumom posztulátumaim
2nd person sing. posztulátumod posztulátumaid
3rd person sing. posztulátuma posztulátumai
1st person plural posztulátumunk posztulátumaink
2nd person plural posztulátumotok posztulátumaitok
3rd person plural posztulátumuk posztulátumaik

Synonyms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN