rendőr

Hungarian

Etymology

From rend (“order”) +‎ őr (“guard, watcher, keeper”), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛndøːr]
• Hyphenation: rend‧őr
• Rhymes: -øːr

Noun

rendőr (plural rendőrök)

1. police officer, policeman (a member of the police)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendőr	rendőrök
accusative	rendőrt	rendőröket
dative	rendőrnek	rendőröknek
instrumental	rendőrrel	rendőrökkel
causal-final	rendőrért	rendőrökért
translative	rendőrré	rendőrökké
terminative	rendőrig	rendőrökig
essive-formal	rendőrként	rendőrökként
essive-modal	—	—
inessive	rendőrben	rendőrökben
superessive	rendőrön	rendőrökön
adessive	rendőrnél	rendőröknél
illative	rendőrbe	rendőrökbe
sublative	rendőrre	rendőrökre
allative	rendőrhöz	rendőrökhöz
elative	rendőrből	rendőrökből
delative	rendőrről	rendőrökről
ablative	rendőrtől	rendőröktől
non-attributive possessive - singular	rendőré	rendőröké
non-attributive possessive - plural	rendőréi	rendőrökéi

Possessive forms of rendőr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rendőröm	rendőreim
2nd person sing.	rendőröd	rendőreid
3rd person sing.	rendőre	rendőrei
1st person plural	rendőrünk	rendőreink
2nd person plural	rendőrötök	rendőreitek
3rd person plural	rendőrük	rendőreik

Synonyms

• andris (dated, slang)
• zsaru (colloquial)

Derived terms

• rendőri
• rendőrködik
• rendőrös
• rendőrség

 

Compound words

• fekvőrendőr
• rendőr-főkapitányság
• rendőrautó
• rendőrállam
• rendőrfőnök
• rendőrkapitányság
• rendőrkocsi
• rendőrkutya
• rendőrnő
• rendőrőrs
• rendőrség

 

Further reading

• rendőr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN