szóvég

See also: szöveg

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ vég (“end”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːveːɡ]
• Hyphenation: szó‧vég
• Rhymes: -eːɡ

Noun

szóvég (plural szóvégek)

1. (linguistics) word ending (the last one or two letters of a word)
2. (linguistics, archaic) suffix

   Synonyms: végződés, toldalék

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szóvég	szóvégek
accusative	szóvéget	szóvégeket
dative	szóvégnek	szóvégeknek
instrumental	szóvéggel	szóvégekkel
causal-final	szóvégért	szóvégekért
translative	szóvéggé	szóvégekké
terminative	szóvégig	szóvégekig
essive-formal	szóvégként	szóvégekként
essive-modal	—	—
inessive	szóvégben	szóvégekben
superessive	szóvégen	szóvégeken
adessive	szóvégnél	szóvégeknél
illative	szóvégbe	szóvégekbe
sublative	szóvégre	szóvégekre
allative	szóvéghez	szóvégekhez
elative	szóvégből	szóvégekből
delative	szóvégről	szóvégekről
ablative	szóvégtől	szóvégektől
non-attributive possessive - singular	szóvégé	szóvégeké
non-attributive possessive - plural	szóvégéi	szóvégekéi

Possessive forms of szóvég
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szóvégem	szóvégeim
2nd person sing.	szóvéged	szóvégeid
3rd person sing.	szóvége	szóvégei
1st person plural	szóvégünk	szóvégeink
2nd person plural	szóvégetek	szóvégeitek
3rd person plural	szóvégük	szóvégeik

Derived terms

Compound words

• szóvégmutató

 

Expressions

• szóvégmutató szótár

 

Related terms

• szó végi

 

Further reading

• szóvég in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN