szakadék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szakad +‎ -ék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒkɒdeːk]
  • (file)
  • Hyphenation: sza‧ka‧dék

Noun[edit]

szakadék (plural szakadékok)

  1. precipice, abyss, chasm
  2. crevasse
  3. couloir
  4. cleft

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szakadék szakadékok
accusative szakadékot szakadékokat
dative szakadéknak szakadékoknak
instrumental szakadékkal szakadékokkal
causal-final szakadékért szakadékokért
translative szakadékká szakadékokká
terminative szakadékig szakadékokig
essive-formal szakadékként szakadékokként
essive-modal
inessive szakadékban szakadékokban
superessive szakadékon szakadékokon
adessive szakadéknál szakadékoknál
illative szakadékba szakadékokba
sublative szakadékra szakadékokra
allative szakadékhoz szakadékokhoz
elative szakadékból szakadékokból
delative szakadékról szakadékokról
ablative szakadéktól szakadékoktól
Possessive forms of szakadék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakadékom szakadékaim
2nd person sing. szakadékod szakadékaid
3rd person sing. szakadéka szakadékai
1st person plural szakadékunk szakadékaink
2nd person plural szakadékotok szakadékaitok
3rd person plural szakadékuk szakadékaik