szakember

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szak +‎ ember

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈsɒkɛmbɛr/
  • (file)
  • Hyphenation: szak‧em‧ber

Noun[edit]

szakember ‎(plural szakemberek)

  1. specialist, expert, professional

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szakember szakemberek
accusative szakembert szakembereket
dative szakembernek szakembereknek
instrumental szakemberrel szakemberekkel
causal-final szakemberért szakemberekért
translative szakemberré szakemberekké
terminative szakemberig szakemberekig
essive-formal szakemberként szakemberekként
essive-modal
inessive szakemberben szakemberekben
superessive szakemberen szakembereken
adessive szakembernél szakembereknél
illative szakemberbe szakemberekbe
sublative szakemberre szakemberekre
allative szakemberhez szakemberekhez
elative szakemberből szakemberekből
delative szakemberről szakemberekről
ablative szakembertől szakemberektől
Possessive forms of szakember
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakemberem szakembereim
2nd person sing. szakembered szakembereid
3rd person sing. szakembere szakemberei
1st person plural szakemberünk szakembereink
2nd person plural szakemberetek szakembereitek
3rd person plural szakemberük szakembereik