Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



  • IPA(key): [ˈsɛlɛnt͡sɛ]
  • (file)
  • Hyphenation: sze‧len‧ce


szelence (plural szelencék)

  1. box, case, étui (a small decorative box usually made of metal)


Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelence szelencék
accusative szelencét szelencéket
dative szelencének szelencéknek
instrumental szelencével szelencékkel
causal-final szelencéért szelencékért
translative szelencévé szelencékké
terminative szelencéig szelencékig
essive-formal szelenceként szelencékként
inessive szelencében szelencékben
superessive szelencén szelencéken
adessive szelencénél szelencéknél
illative szelencébe szelencékbe
sublative szelencére szelencékre
allative szelencéhez szelencékhez
elative szelencéből szelencékből
delative szelencéről szelencékről
ablative szelencétől szelencéktől
Possessive forms of szelence
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelencém szelencéim
2nd person sing. szelencéd szelencéid
3rd person sing. szelencéje szelencéi
1st person plural szelencénk szelencéink
2nd person plural szelencétek szelencéitek
3rd person plural szelencéjük szelencéik

Derived terms[edit]