szituáció

Hungarian

Borrowed from Late Latin situatio.^[1] With -áció ending.

szituáció (plural szituációk)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szituáció	szituációk
accusative	szituációt	szituációkat
dative	szituációnak	szituációknak
instrumental	szituációval	szituációkkal
causal-final	szituációért	szituációkért
translative	szituációvá	szituációkká
terminative	szituációig	szituációkig
essive-formal	szituációként	szituációkként
essive-modal	—	—
inessive	szituációban	szituációkban
superessive	szituáción	szituációkon
adessive	szituációnál	szituációknál
illative	szituációba	szituációkba
sublative	szituációra	szituációkra
allative	szituációhoz	szituációkhoz
elative	szituációból	szituációkból
delative	szituációról	szituációkról
ablative	szituációtól	szituációktól
non-attributive possessive - singular	szituációé	szituációké
non-attributive possessive - plural	szituációéi	szituációkéi

Possessive forms of szituáció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szituációm	szituációim
2nd person sing.	szituációd	szituációid
3rd person sing.	szituációja	szituációi
1st person plural	szituációnk	szituációink
2nd person plural	szituációtok	szituációitok
3rd person plural	szituációjuk	szituációik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN