tégla

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: tegla

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin tegula(roof-tile).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈteːɡlɒ]
  • Hyphenation: tég‧la

Noun[edit]

tégla ‎(plural téglák)

  1. brick

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tégla téglák
accusative téglát téglákat
dative téglának tégláknak
instrumental téglával téglákkal
causal-final tégláért téglákért
translative téglává téglákká
terminative tégláig téglákig
essive-formal téglaként téglákként
essive-modal
inessive téglában téglákban
superessive téglán téglákon
adessive téglánál tégláknál
illative téglába téglákba
sublative téglára téglákra
allative téglához téglákhoz
elative téglából téglákból
delative tégláról téglákról
ablative téglától tégláktól
Possessive forms of tégla
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. téglám tégláim
2nd person sing. téglád tégláid
3rd person sing. téglája téglái
1st person plural téglánk tégláink
2nd person plural téglátok tégláitok
3rd person plural téglájuk tégláik

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6