töri

See also: tori, Tori, Tóri, and -tori

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtøri]
• Hyphenation: tö‧ri

Etymology 1

Shortening of történelem (“history”) +‎ -i (diminutive suffix).

Noun

töri

1. (informal) history (a school subject)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	töri	törik
accusative	törit	töriket
dative	törinek	töriknek
instrumental	törivel	törikkel
causal-final	töriért	törikért
translative	törivé	törikké
terminative	töriig	törikig
essive-formal	töriként	törikként
essive-modal	—	—
inessive	töriben	törikben
superessive	törin	töriken
adessive	törinél	töriknél
illative	töribe	törikbe
sublative	törire	törikre
allative	törihez	törikhez
elative	töriből	törikből
delative	töriről	törikről
ablative	töritől	töriktől
non-attributive possessive - singular	törié	töriké
non-attributive possessive - plural	töriéi	törikéi

Possessive forms of töri
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	törim	törijeim (or töriim)
2nd person sing.	törid	törijeid (or töriid)
3rd person sing.	törije	törijei (or törii)
1st person plural	törink	törijeink (or töriink)
2nd person plural	töritek	törijeitek (or töriitek)
3rd person plural	törijük	törijeik (or töriik)

Etymology 2

tör +‎ -i

Verb

töri

1. third-person singular indicative present definite of tör

Derived terms

• rosszban töri a fejét
• töri a fejét