találgatás

Hungarian

Etymology

találgat (“to keep guessing”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒlaːlɡɒtaːʃ]
• Hyphenation: ta‧lál‧ga‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

találgatás (plural találgatások)

1. verbal noun of találgat: guessing, guesswork, conjecture, surmise, speculation (a repeated attempt to invent or decipher something uncertain, doubtful, or unknown)

   A tények számítanak, minden más csak találgatás. ― Facts matter, everything else is speculation.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	találgatás	találgatások
accusative	találgatást	találgatásokat
dative	találgatásnak	találgatásoknak
instrumental	találgatással	találgatásokkal
causal-final	találgatásért	találgatásokért
translative	találgatássá	találgatásokká
terminative	találgatásig	találgatásokig
essive-formal	találgatásként	találgatásokként
essive-modal	—	—
inessive	találgatásban	találgatásokban
superessive	találgatáson	találgatásokon
adessive	találgatásnál	találgatásoknál
illative	találgatásba	találgatásokba
sublative	találgatásra	találgatásokra
allative	találgatáshoz	találgatásokhoz
elative	találgatásból	találgatásokból
delative	találgatásról	találgatásokról
ablative	találgatástól	találgatásoktól
non-attributive possessive - singular	találgatásé	találgatásoké
non-attributive possessive - plural	találgatáséi	találgatásokéi

Possessive forms of találgatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	találgatásom	találgatásaim
2nd person sing.	találgatásod	találgatásaid
3rd person sing.	találgatása	találgatásai
1st person plural	találgatásunk	találgatásaink
2nd person plural	találgatásotok	találgatásaitok
3rd person plural	találgatásuk	találgatásaik

Derived terms

• találgatási

 

Further reading

• találgatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN