telefonbetyár

Hungarian

Etymology

telefon (“telephone”) +‎ betyár (“rascal”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛlɛfombɛcaːr]
• Hyphenation: te‧le‧fon‧be‧tyár

Noun

telefonbetyár (plural telefonbetyárok)

1. prank caller

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	telefonbetyár	telefonbetyárok
accusative	telefonbetyárt	telefonbetyárokat
dative	telefonbetyárnak	telefonbetyároknak
instrumental	telefonbetyárral	telefonbetyárokkal
causal-final	telefonbetyárért	telefonbetyárokért
translative	telefonbetyárrá	telefonbetyárokká
terminative	telefonbetyárig	telefonbetyárokig
essive-formal	telefonbetyárként	telefonbetyárokként
essive-modal	—	—
inessive	telefonbetyárban	telefonbetyárokban
superessive	telefonbetyáron	telefonbetyárokon
adessive	telefonbetyárnál	telefonbetyároknál
illative	telefonbetyárba	telefonbetyárokba
sublative	telefonbetyárra	telefonbetyárokra
allative	telefonbetyárhoz	telefonbetyárokhoz
elative	telefonbetyárból	telefonbetyárokból
delative	telefonbetyárról	telefonbetyárokról
ablative	telefonbetyártól	telefonbetyároktól
non-attributive possessive - singular	telefonbetyáré	telefonbetyároké
non-attributive possessive - plural	telefonbetyáréi	telefonbetyárokéi

Possessive forms of telefonbetyár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	telefonbetyárom	telefonbetyárjaim
2nd person sing.	telefonbetyárod	telefonbetyárjaid
3rd person sing.	telefonbetyárja	telefonbetyárjai
1st person plural	telefonbetyárunk	telefonbetyárjaink
2nd person plural	telefonbetyárotok	telefonbetyárjaitok
3rd person plural	telefonbetyárjuk	telefonbetyárjaik