teljes
Hungarian
Etymology
From the same Proto-Uralic *täwde (“full”) as tele (“full”)[1] + -es (“adjective-forming suffix”).[2]
Pronunciation
Adjective
teljes (comparative teljesebb, superlative legteljesebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | teljes | teljesek |
| accusative | teljeset | teljeseket |
| dative | teljesnek | teljeseknek |
| instrumental | teljessel | teljesekkel |
| causal-final | teljesért | teljesekért |
| translative | teljessé | teljesekké |
| terminative | teljesig | teljesekig |
| essive-formal | teljesként | teljesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | teljesben | teljesekben |
| superessive | teljesen | teljeseken |
| adessive | teljesnél | teljeseknél |
| illative | teljesbe | teljesekbe |
| sublative | teljesre | teljesekre |
| allative | teljeshez | teljesekhez |
| elative | teljesből | teljesekből |
| delative | teljesről | teljesekről |
| ablative | teljestől | teljesektől |
| non-attributive possessive - singular |
teljesé | teljeseké |
| non-attributive possessive - plural |
teljeséi | teljesekéi |
Derived terms
Compound words
Expressions
References
- ^ Entry #1042 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
- ^ teljes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)