Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Karaim tengil, Turkish dingil (axis).[1]


  • IPA(key): [ˈtɛŋɡɛj]
  • Hyphenation: ten‧gely


tengely (plural tengelyek)

  1. shaft, axle, spindle
  2. (theoretical) axis


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tengely tengelyek
accusative tengelyt tengelyeket
dative tengelynek tengelyeknek
instrumental tengellyel tengelyekkel
causal-final tengelyért tengelyekért
translative tengellyé tengelyekké
terminative tengelyig tengelyekig
essive-formal tengelyként tengelyekként
inessive tengelyben tengelyekben
superessive tengelyen tengelyeken
adessive tengelynél tengelyeknél
illative tengelybe tengelyekbe
sublative tengelyre tengelyekre
allative tengelyhez tengelyekhez
elative tengelyből tengelyekből
delative tengelyről tengelyekről
ablative tengelytől tengelyektől
Possessive forms of tengely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tengelyem tengelyeim
2nd person sing. tengelyed tengelyeid
3rd person sing. tengelye tengelyei
1st person plural tengelyünk tengelyeink
2nd person plural tengelyetek tengelyeitek
3rd person plural tengelyük tengelyeik

Derived terms[edit]

See also[edit]