torok

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Torok, török, Török, tőrök, and törők

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtorok]
  • Hyphenation: to‧rok

Etymology 1[edit]

From Proto-Ugric *turɜ (throat, neck).[1][2] Cognates include Mansi тор (tor), Khanty тур (tur).

Noun[edit]

torok (plural torkok)

  1. throat
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative torok torkok
accusative torkot torkokat
dative toroknak torkoknak
instrumental torokkal torkokkal
causal-final torokért torkokért
translative torokká torkokká
terminative torokig torkokig
essive-formal torokként torkokként
essive-modal
inessive torokban torkokban
superessive torkon torkokon
adessive toroknál torkoknál
illative torokba torkokba
sublative torokra torkokra
allative torokhoz torkokhoz
elative torokból torkokból
delative torokról torkokról
ablative toroktól torkoktól
Possessive forms of torok
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. torkom torkaim
2nd person sing. torkod torkaid
3rd person sing. torka torkai
1st person plural torkunk torkaink
2nd person plural torkotok torkaitok
3rd person plural torkuk torkaik
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

tor +‎ -ok (plural suffix)

Noun[edit]

torok

  1. nominative plural of tor

References[edit]

  1. ^ Entry #1863 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6