vakbél

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Intestinal tract, with the vermiform appendix highlighted.

Etymology[edit]

vak +‎ bél

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɒɡbeːl]
  • Hyphenation: vak‧bél

Noun[edit]

vakbél (plural vakbelek)

  1. appendix (organ)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vakbél vakbelek
accusative vakbelet vakbeleket
dative vakbélnek vakbeleknek
instrumental vakbéllel vakbelekkel
causal-final vakbélért vakbelekért
translative vakbéllé vakbelekké
terminative vakbélig vakbelekig
essive-formal vakbélként vakbelekként
essive-modal
inessive vakbélben vakbelekben
superessive vakbelen vakbeleken
adessive vakbélnél vakbeleknél
illative vakbélbe vakbelekbe
sublative vakbélre vakbelekre
allative vakbélhez vakbelekhez
elative vakbélből vakbelekből
delative vakbélről vakbelekről
ablative vakbéltől vakbelektől
Possessive forms of vakbél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vakbelem vakbeleim
2nd person sing. vakbeled vakbeleid
3rd person sing. vakbele vakbelei
1st person plural vakbelünk vakbeleink
2nd person plural vakbeletek vakbeleitek
3rd person plural vakbelük vakbeleik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]