állag

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlːɒɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lag

Noun[edit]

állag ‎(plural állagok)

  1. consistence, consistency

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állag állagok
accusative állagot állagokat
dative állagnak állagoknak
instrumental állaggal állagokkal
causal-final állagért állagokért
translative állaggá állagokká
terminative állagig állagokig
essive-formal állagként állagokként
essive-modal
inessive állagban állagokban
superessive állagon állagokon
adessive állagnál állagoknál
illative állagba állagokba
sublative állagra állagokra
allative állaghoz állagokhoz
elative állagból állagokból
delative állagról állagokról
ablative állagtól állagoktól
Possessive forms of állag
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állagom állagaim
2nd person sing. állagod állagaid
3rd person sing. állaga állagai
1st person plural állagunk állagaink
2nd person plural állagotok állagaitok
3rd person plural állaguk állagaik