állandó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

áll (to stand) +‎ -andó (future-participle suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlːɒndoː]
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lan‧dó
  • Rhymes: -doː

Participle[edit]

állandó

  1. (obsolete) future participle of áll
    • 1781, Magyar Hírmondó, Pozsony, p. 467.
      Rövíd idö́ múlva, ennek képe és meg-íratása, Koller Jó’sef Kanonok Úrnak könyvével egygyütt, mellyet a Pétsi Püspökſégnek történetei felö́l kéſzített, közre fog botsáttatni. Ezen 8 kötésekbö́l állandó munkának elsö́ réſzét jövö́ Sz. Mihály napjára ígérik.
      Its image and script [that of the Early Christian Necropolis], together with the Canon Jó’sef Koller’s book on the events at the Diocese of Pécs, will be published shortly. The first part of this work, about to comprise eight volumes, is expected for Saint Michael’s Day next year.

Adjective[edit]

állandó (comparative állandóbb, superlative legállandóbb)

  1. constant (unchanged through time), permanent
    állandó lakcímpermanent address

Declension[edit]

Inflection of állandó
singular plural
nominative állandó állandók
állandóak
accusative állandót állandókat
állandóakat
dative állandónak állandóknak
állandóaknak
instrumental állandóval állandókkal
állandóakkal
causal-final állandóért állandókért
állandóakért
translative állandóvá állandókká
állandóakká
terminative állandóig állandókig
állandóakig
essive-formal állandóként állandókként
állandóakként
essive-modal
inessive állandóban állandókban
állandóakban
superessive állandón állandókon
állandóakon
adessive állandónál állandóknál
állandóaknál
illative állandóba állandókba
állandóakba
sublative állandóra állandókra
állandóakra
allative állandóhoz állandókhoz
állandóakhoz
elative állandóból állandókból
állandóakból
delative állandóról állandókról
állandóakról
ablative állandótól állandóktól
állandóaktól
non-attributive
possessive - singular
állandóé állandóké
állandóaké
non-attributive
possessive - plural
állandóéi állandókéi
állandóakéi

Derived terms[edit]

Expressions

Noun[edit]

állandó (plural állandók)

  1. constant

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative állandó állandók
accusative állandót állandókat
dative állandónak állandóknak
instrumental állandóval állandókkal
causal-final állandóért állandókért
translative állandóvá állandókká
terminative állandóig állandókig
essive-formal állandóként állandókként
essive-modal állandóul
inessive állandóban állandókban
superessive állandón állandókon
adessive állandónál állandóknál
illative állandóba állandókba
sublative állandóra állandókra
allative állandóhoz állandókhoz
elative állandóból állandókból
delative állandóról állandókról
ablative állandótól állandóktól
non-attributive
possessive - singular
állandóé állandóké
non-attributive
possessive - plural
állandóéi állandókéi
Possessive forms of állandó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állandóm állandóim
2nd person sing. állandód állandóid
3rd person sing. állandója állandói
1st person plural állandónk állandóink
2nd person plural állandótok állandóitok
3rd person plural állandójuk állandóik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • állandó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • állandó in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2022)