árva

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: arva, Arva, and ärva

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *orpa (orphan). Cognates include Finnish orpo and Estonian orb, originally from an Indo-European language (Proto-Indo-European *h₃órbʰos); compare Sanskrit अर्भ (árbha), Ancient Greek ὀρφανός (orphanós), Armenian որբ (orb).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːrvɒ]
  • Hyphenation: ár‧va

Adjective[edit]

árva (comparative árvább, superlative legárvább)

  1. orphan

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative árva árvák
accusative árvát árvákat
dative árvának árváknak
instrumental árvával árvákkal
causal-final árváért árvákért
translative árvává árvákká
terminative árváig árvákig
essive-formal árvaként árvákként
essive-modal
inessive árvában árvákban
superessive árván árvákon
adessive árvánál árváknál
illative árvába árvákba
sublative árvára árvákra
allative árvához árvákhoz
elative árvából árvákból
delative árváról árvákról
ablative árvától árváktól

Noun[edit]

árva (plural árvák)

  1. orphan

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative árva árvák
accusative árvát árvákat
dative árvának árváknak
instrumental árvával árvákkal
causal-final árváért árvákért
translative árvává árvákká
terminative árváig árvákig
essive-formal árvaként árvákként
essive-modal
inessive árvában árvákban
superessive árván árvákon
adessive árvánál árváknál
illative árvába árvákba
sublative árvára árvákra
allative árvához árvákhoz
elative árvából árvákból
delative árváról árvákról
ablative árvától árváktól
Possessive forms of árva
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. árvám árváim
2nd person sing. árvád árváid
3rd person sing. árvája árvái
1st person plural árvánk árváink
2nd person plural árvátok árváitok
3rd person plural árvájuk árváik

Derived terms[edit]