éra

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: era, Era, ERA, eră, era-, -era, -erà, and êrà

Czech[edit]

Noun[edit]

éra f

  1. era, age

See also[edit]

External links[edit]

  • éra in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • éra in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Ära, from Late Latin aera, nominative plural of aes.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrɒ]
  • Hyphenation: éra

Noun[edit]

éra ‎(plural érák)

  1. era, age, epoch

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative éra érák
accusative érát érákat
dative érának éráknak
instrumental érával érákkal
causal-final éráért érákért
translative érává érákká
terminative éráig érákig
essive-formal éraként érákként
essive-modal
inessive érában érákban
superessive érán érákon
adessive éránál éráknál
illative érába érákba
sublative érára érákra
allative érához érákhoz
elative érából érákból
delative éráról érákról
ablative érától éráktól
Possessive forms of éra
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érám éráim
2nd person sing. érád éráid
3rd person sing. érája érái
1st person plural éránk éráink
2nd person plural érátok éráitok
3rd person plural érájuk éráik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2

Norman[edit]

Verb[edit]

éra

  1. (Guernsey) third-person singular future of aver