érzés

See also: Erzes

Hungarian

Etymology

From érez (“to feel”) +‎ -és (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrzeːʃ]
• Hyphenation: ér‧zés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

érzés (plural érzések)

1. sense (conscious awareness)
2. feeling

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	érzés	érzések
accusative	érzést	érzéseket
dative	érzésnek	érzéseknek
instrumental	érzéssel	érzésekkel
causal-final	érzésért	érzésekért
translative	érzéssé	érzésekké
terminative	érzésig	érzésekig
essive-formal	érzésként	érzésekként
essive-modal	—	—
inessive	érzésben	érzésekben
superessive	érzésen	érzéseken
adessive	érzésnél	érzéseknél
illative	érzésbe	érzésekbe
sublative	érzésre	érzésekre
allative	érzéshez	érzésekhez
elative	érzésből	érzésekből
delative	érzésről	érzésekről
ablative	érzéstől	érzésektől
non-attributive possessive – singular	érzésé	érzéseké
non-attributive possessive – plural	érzéséi	érzésekéi

Possessive forms of érzés

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érzésem	érzéseim
2nd person sing.	érzésed	érzéseid
3rd person sing.	érzése	érzései
1st person plural	érzésünk	érzéseink
2nd person plural	érzésetek	érzéseitek
3rd person plural	érzésük	érzéseik

Derived terms

• érzéstelen
• érzésű

Further reading

• érzés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• érzés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).