érzés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From érez +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈeːrzeːʃ/
  • Hyphenation: ér‧zés

Noun[edit]

érzés ‎(plural érzések)

  1. sense (conscious awareness)
  2. feeling

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzés érzések
accusative érzést érzéseket
dative érzésnek érzéseknek
instrumental érzéssel érzésekkel
causal-final érzésért érzésekért
translative érzéssé érzésekké
terminative érzésig érzésekig
essive-formal érzésként érzésekként
essive-modal
inessive érzésben érzésekben
superessive érzésen érzéseken
adessive érzésnél érzéseknél
illative érzésbe érzésekbe
sublative érzésre érzésekre
allative érzéshez érzésekhez
elative érzésből érzésekből
delative érzésről érzésekről
ablative érzéstől érzésektől
Possessive forms of érzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzésem érzéseim
2nd person sing. érzésed érzéseid
3rd person sing. érzése érzései
1st person plural érzésünk érzéseink
2nd person plural érzésetek érzéseitek
3rd person plural érzésük érzéseik

Derived terms[edit]