balítélet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bal +‎ ítélet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɒliːteːlɛt]
  • Hyphenation: bal‧íté‧let

Noun[edit]

balítélet ‎(plural balítéletek)

  1. misjudgment

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative balítélet balítéletek
accusative balítéletet balítéleteket
dative balítéletnek balítéleteknek
instrumental balítélettel balítéletekkel
causal-final balítéletért balítéletekért
translative balítéletté balítéletekké
terminative balítéletig balítéletekig
essive-formal balítéletként balítéletekként
essive-modal
inessive balítéletben balítéletekben
superessive balítéleten balítéleteken
adessive balítéletnél balítéleteknél
illative balítéletbe balítéletekbe
sublative balítéletre balítéletekre
allative balítélethez balítéletekhez
elative balítéletből balítéletekből
delative balítéletről balítéletekről
ablative balítélettől balítéletektől
Possessive forms of balítélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. balítéletem balítéleteim
2nd person sing. balítéleted balítéleteid
3rd person sing. balítélete balítéletei
1st person plural balítéletünk balítéleteink
2nd person plural balítéletetek balítéleteitek
3rd person plural balítéletük balítéleteik