birka

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: birkā and бирка

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

[1347] Of debated origin:[1]

  1. Internal development.
  2. Borrowed from Czech.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈbirkɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: bir‧ka
  • Rhymes: -kɒ

Noun[edit]

birka (plural birkák)

  1. sheep
  2. mutton

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative birka birkák
accusative birkát birkákat
dative birkának birkáknak
instrumental birkával birkákkal
causal-final birkáért birkákért
translative birkává birkákká
terminative birkáig birkákig
essive-formal birkaként birkákként
essive-modal
inessive birkában birkákban
superessive birkán birkákon
adessive birkánál birkáknál
illative birkába birkákba
sublative birkára birkákra
allative birkához birkákhoz
elative birkából birkákból
delative birkáról birkákról
ablative birkától birkáktól
non-attributive
possessive - singular
birkáé birkáké
non-attributive
possessive - plural
birkáéi birkákéi
Possessive forms of birka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. birkám birkáim
2nd person sing. birkád birkáid
3rd person sing. birkája birkái
1st person plural birkánk birkáink
2nd person plural birkátok birkáitok
3rd person plural birkájuk birkáik

Synonyms[edit]

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Latvian[edit]

Etymology[edit]

From Russian би́рка (bírka)

Noun[edit]

birka f (4th declension)

  1. tag
  2. label

Declension[edit]


Norwegian Nynorsk[edit]

Noun[edit]

birka f (definite singular birka, indefinite plural birkor, definite plural birkone)

  1. form removed with the spelling reform of 2012; superseded by bjørkje
  2. definite singular of birke