cél

See also: cel, cèl, ceļ, and çel

Hungarian

Etymology

From German Ziel.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡seːl]

• Audio

  (file)

Noun

cél (plural célok)

1. target
2. goal
3. finish

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	cél	célok
accusative	célt	célokat
dative	célnak	céloknak
instrumental	céllal	célokkal
causal-final	célért	célokért
translative	céllá	célokká
terminative	célig	célokig
essive-formal	célként	célokként
essive-modal	célul	—
inessive	célban	célokban
superessive	célon	célokon
adessive	célnál	céloknál
illative	célba	célokba
sublative	célra	célokra
allative	célhoz	célokhoz
elative	célból	célokból
delative	célról	célokról
ablative	céltól	céloktól

Possessive forms of cél
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	célom	céljaim
2nd person sing.	célod	céljaid
3rd person sing.	célja	céljai
1st person plural	célunk	céljaink
2nd person plural	célotok	céljaitok
3rd person plural	céljuk	céljaik

Derived terms

• céloz
• célszerű
• céltalan
• célú
• célzat
• úti cél

(Compound words):

• célkitűzés
• céllövő
• céllövölde
• célnyelv
• célpont
• célravezető
• életcél

(Expressions):

• a cél szentesíti az eszközt

---

Kashubian

Noun

cél m

1. aim
2. purpose