csín

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡ʃiːn]
  • Hyphenation: csín

Noun[edit]

csín (plural csínok)

  1. neatness, elegance

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csín csínok
accusative csínt csínokat
dative csínnak csínoknak
instrumental csínnal csínokkal
causal-final csínért csínokért
translative csínná csínokká
terminative csínig csínokig
essive-formal csínként csínokként
essive-modal
inessive csínban csínokban
superessive csínon csínokon
adessive csínnál csínoknál
illative csínba csínokba
sublative csínra csínokra
allative csínhoz csínokhoz
elative csínból csínokból
delative csínról csínokról
ablative csíntól csínoktól
Possessive forms of csín
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csínom csínjaim
2nd person sing. csínod csínjaid
3rd person sing. csínja csínjai
1st person plural csínunk csínjaink
2nd person plural csínotok csínjaitok
3rd person plural csínjuk csínjaik

Derived terms[edit]