diszkrét

Hungarian

From German diskret, from French discrète (“discreet”), from Latin discrētus (“separated, distinct”), past participle of discernō (“distinguish”).^[1]

diszkrét (comparative diszkrétebb, superlative legdiszkrétebb)

(of a person) discreet, secretive (able to keep confidences secret)
Synonym: titoktartó
(of a person) discreet, tactful (able to deal with people in a sensitive manner)
Synonym: tapintatos
(of a matter) discreet, delicate
Synonyms: bizalmas, kényes
(of an object) discreet, unobtrusive
Synonyms: ízléses, finom, nem feltűnő
(of manners) discreet, reserved
Synonyms: tartózkodó, szerény, finom
(mathematics) discrete

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	diszkrét	diszkrétek
accusative	diszkrétet	diszkréteket
dative	diszkrétnek	diszkréteknek
instrumental	diszkréttel	diszkrétekkel
causal-final	diszkrétért	diszkrétekért
translative	diszkrétté	diszkrétekké
terminative	diszkrétig	diszkrétekig
essive-formal	diszkrétként	diszkrétekként
essive-modal	—	—
inessive	diszkrétben	diszkrétekben
superessive	diszkréten	diszkréteken
adessive	diszkrétnél	diszkréteknél
illative	diszkrétbe	diszkrétekbe
sublative	diszkrétre	diszkrétekre
allative	diszkréthez	diszkrétekhez
elative	diszkrétből	diszkrétekből
delative	diszkrétről	diszkrétekről
ablative	diszkréttől	diszkrétektől
non-attributive possessive - singular	diszkrété	diszkréteké
non-attributive possessive - plural	diszkrétéi	diszkrétekéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN