drasztikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin drasticus, from Ancient Greek δραστικός (drastikós, active, efficient), from δράω (dráō, to do).[1] With -ikus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdrɒstikuʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: drasz‧ti‧kus

Adjective[edit]

drasztikus (comparative drasztikusabb, superlative legdrasztikusabb)

  1. drastic

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative drasztikus drasztikusak
accusative drasztikusat drasztikusakat
dative drasztikusnak drasztikusaknak
instrumental drasztikussal drasztikusakkal
causal-final drasztikusért drasztikusakért
translative drasztikussá drasztikusakká
terminative drasztikusig drasztikusakig
essive-formal drasztikusként drasztikusakként
essive-modal
inessive drasztikusban drasztikusakban
superessive drasztikuson drasztikusakon
adessive drasztikusnál drasztikusaknál
illative drasztikusba drasztikusakba
sublative drasztikusra drasztikusakra
allative drasztikushoz drasztikusakhoz
elative drasztikusból drasztikusakból
delative drasztikusról drasztikusakról
ablative drasztikustól drasztikusaktól

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]