együttes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

együtt +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːytːɛʃ] (Phonetic respelling: eggyüttes)
  • (file)
  • Hyphenation: együt‧tes

Noun[edit]

együttes ‎(plural együttesek)

  1. band, group (people who perform music together)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative együttes együttesek
accusative együttest együtteseket
dative együttesnek együtteseknek
instrumental együttessel együttesekkel
causal-final együttesért együttesekért
translative együttessé együttesekké
terminative együttesig együttesekig
essive-formal együttesként együttesekként
essive-modal
inessive együttesben együttesekben
superessive együttesen együtteseken
adessive együttesnél együtteseknél
illative együttesbe együttesekbe
sublative együttesre együttesekre
allative együtteshez együttesekhez
elative együttesből együttesekből
delative együttesről együttesekről
ablative együttestől együttesektől
Possessive forms of együttes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. együttesem együtteseim
2nd person sing. együttesed együtteseid
3rd person sing. együttese együttesei
1st person plural együttesünk együtteseink
2nd person plural együttesetek együtteseitek
3rd person plural együttesük együtteseik

Derived terms[edit]