elbeszélés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elbeszél +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlbɛseːleːʃ]
  • Hyphenation: el‧be‧szé‧lés

Noun[edit]

elbeszélés (plural elbeszélések)

  1. narration, telling
  2. story, tale, narrative
  3. short story, novelette

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elbeszélés elbeszélések
accusative elbeszélést elbeszéléseket
dative elbeszélésnek elbeszéléseknek
instrumental elbeszéléssel elbeszélésekkel
causal-final elbeszélésért elbeszélésekért
translative elbeszéléssé elbeszélésekké
terminative elbeszélésig elbeszélésekig
essive-formal elbeszélésként elbeszélésekként
essive-modal
inessive elbeszélésben elbeszélésekben
superessive elbeszélésen elbeszéléseken
adessive elbeszélésnél elbeszéléseknél
illative elbeszélésbe elbeszélésekbe
sublative elbeszélésre elbeszélésekre
allative elbeszéléshez elbeszélésekhez
elative elbeszélésből elbeszélésekből
delative elbeszélésről elbeszélésekről
ablative elbeszéléstől elbeszélésektől
Possessive forms of elbeszélés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elbeszélésem elbeszéléseim
2nd person sing. elbeszélésed elbeszéléseid
3rd person sing. elbeszélése elbeszélései
1st person plural elbeszélésünk elbeszéléseink
2nd person plural elbeszélésetek elbeszéléseitek
3rd person plural elbeszélésük elbeszéléseik