fürt

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: furt and Furt

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfyrt]
  • Hyphenation: fürt

Noun[edit]

fürt ‎(plural fürtök)

  1. tress

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative fürt fürtök
accusative fürtöt fürtöket
dative fürtnek fürtöknek
instrumental fürttel fürtökkel
causal-final fürtért fürtökért
translative fürtté fürtökké
terminative fürtig fürtökig
essive-formal fürtként fürtökként
essive-modal
inessive fürtben fürtökben
superessive fürtön fürtökön
adessive fürtnél fürtöknél
illative fürtbe fürtökbe
sublative fürtre fürtökre
allative fürthöz fürtökhöz
elative fürtből fürtökből
delative fürtről fürtökről
ablative fürttől fürtöktől
Possessive forms of fürt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fürtöm fürtjeim
2nd person sing. fürtöd fürtjeid
3rd person sing. fürtje fürtjei
1st person plural fürtünk fürtjeink
2nd person plural fürtötök fürtjeitek
3rd person plural fürtjük fürtjeik

Derived terms[edit]