gyülekezet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

gyülekezik +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɟylɛkɛzɛt]
  • Hyphenation: gyü‧le‧ke‧zet

Noun[edit]

gyülekezet (plural gyülekezetek)

  1. congregation, gathering

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyülekezet gyülekezetek
accusative gyülekezetet gyülekezeteket
dative gyülekezetnek gyülekezeteknek
instrumental gyülekezettel gyülekezetekkel
causal-final gyülekezetért gyülekezetekért
translative gyülekezetté gyülekezetekké
terminative gyülekezetig gyülekezetekig
essive-formal gyülekezetként gyülekezetekként
essive-modal
inessive gyülekezetben gyülekezetekben
superessive gyülekezeten gyülekezeteken
adessive gyülekezetnél gyülekezeteknél
illative gyülekezetbe gyülekezetekbe
sublative gyülekezetre gyülekezetekre
allative gyülekezethez gyülekezetekhez
elative gyülekezetből gyülekezetekből
delative gyülekezetről gyülekezetekről
ablative gyülekezettől gyülekezetektől
Possessive forms of gyülekezet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyülekezetem gyülekezeteim
2nd person sing. gyülekezeted gyülekezeteid
3rd person sing. gyülekezete gyülekezetei
1st person plural gyülekezetünk gyülekezeteink
2nd person plural gyülekezetetek gyülekezeteitek
3rd person plural gyülekezetük gyülekezeteik

Derived terms[edit]