herceg

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:

Wikipedia hu

Etymology[edit]

PIE roots
*ker-
*dewk-

Borrowing from German Herzog ‎(duke).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈhɛrt͡sɛɡ/
  • Hyphenation: her‧ceg

Noun[edit]

herceg ‎(plural hercegek)

  1. prince (son or male-line grandson of a reigning monarch)
  2. duke

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative herceg hercegek
accusative herceget hercegeket
dative hercegnek hercegeknek
instrumental herceggel hercegekkel
causal-final hercegért hercegekért
translative herceggé hercegekké
terminative hercegig hercegekig
essive-formal hercegként hercegekként
essive-modal
inessive hercegben hercegekben
superessive hercegen hercegeken
adessive hercegnél hercegeknél
illative hercegbe hercegekbe
sublative hercegre hercegekre
allative herceghez hercegekhez
elative hercegből hercegekből
delative hercegről hercegekről
ablative hercegtől hercegektől
Possessive forms of herceg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hercegem hercegeim
2nd person sing. herceged hercegeid
3rd person sing. hercege hercegei
1st person plural hercegünk hercegeink
2nd person plural hercegetek hercegeitek
3rd person plural hercegük hercegeik

Derived terms[edit]

(Compound words):