kétség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

két +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: két‧ség

Noun[edit]

kétség ‎(plural kétségek)

  1. doubt, uncertainty

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kétség kétségek
accusative kétséget kétségeket
dative kétségnek kétségeknek
instrumental kétséggel kétségekkel
causal-final kétségért kétségekért
translative kétséggé kétségekké
terminative kétségig kétségekig
essive-formal kétségként kétségekként
essive-modal
inessive kétségben kétségekben
superessive kétségen kétségeken
adessive kétségnél kétségeknél
illative kétségbe kétségekbe
sublative kétségre kétségekre
allative kétséghez kétségekhez
elative kétségből kétségekből
delative kétségről kétségekről
ablative kétségtől kétségektől
Possessive forms of kétség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kétségem kétségeim
2nd person sing. kétséged kétségeid
3rd person sing. kétsége kétségei
1st person plural kétségünk kétségeink
2nd person plural kétségetek kétségeitek
3rd person plural kétségük kétségeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):