közösülés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From közösül (to have sexual intercourse with someone) +‎ -és (noun-forming suffix), from közös (common, shared) +‎ -ül (verb-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøzøʃyleːʃ]
  • Hyphenation: kö‧zö‧sü‧lés

Noun

[edit]

közösülés (plural közösülések)

  1. intercourse (sexual intercourse)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közösülés közösülések
accusative közösülést közösüléseket
dative közösülésnek közösüléseknek
instrumental közösüléssel közösülésekkel
causal-final közösülésért közösülésekért
translative közösüléssé közösülésekké
terminative közösülésig közösülésekig
essive-formal közösülésként közösülésekként
essive-modal
inessive közösülésben közösülésekben
superessive közösülésen közösüléseken
adessive közösülésnél közösüléseknél
illative közösülésbe közösülésekbe
sublative közösülésre közösülésekre
allative közösüléshez közösülésekhez
elative közösülésből közösülésekből
delative közösülésről közösülésekről
ablative közösüléstől közösülésektől
non-attributive
possessive - singular
közösülésé közösüléseké
non-attributive
possessive - plural
közösüléséi közösülésekéi
Possessive forms of közösülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közösülésem közösüléseim
2nd person sing. közösülésed közösüléseid
3rd person sing. közösülése közösülései
1st person plural közösülésünk közösüléseink
2nd person plural közösülésetek közösüléseitek
3rd person plural közösülésük közösüléseik

Further reading

[edit]