közlés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

közöl +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøzleːʃ]
  • Hyphenation: köz‧lés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

közlés (plural közlések)

  1. communication, publication, notification, message, statement

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közlés közlések
accusative közlést közléseket
dative közlésnek közléseknek
instrumental közléssel közlésekkel
causal-final közlésért közlésekért
translative közléssé közlésekké
terminative közlésig közlésekig
essive-formal közlésként közlésekként
essive-modal
inessive közlésben közlésekben
superessive közlésen közléseken
adessive közlésnél közléseknél
illative közlésbe közlésekbe
sublative közlésre közlésekre
allative közléshez közlésekhez
elative közlésből közlésekből
delative közlésről közlésekről
ablative közléstől közlésektől
non-attributive
possessive - singular
közlésé közléseké
non-attributive
possessive - plural
közléséi közlésekéi
Possessive forms of közlés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közlésem közléseim
2nd person sing. közlésed közléseid
3rd person sing. közlése közlései
1st person plural közlésünk közléseink
2nd person plural közlésetek közléseitek
3rd person plural közlésük közléseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • közlés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN