kedvenc

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kedv (enthusiasm; mood) +‎ -enc (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛdvɛnt͡s]
  • (file)
  • Hyphenation: ked‧venc

Adjective[edit]

kedvenc (comparative kedvencebb, superlative legkedvencebb)

  1. favourite (UK, Canada), favorite (US)
    Mi a kedvenc ételed? - What is your favourite food?

Noun[edit]

kedvenc (plural kedvencek)

  1. favourite (UK, Canada), favorite (US)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kedvenc kedvencek
accusative kedvencet kedvenceket
dative kedvencnek kedvenceknek
instrumental kedvenccel kedvencekkel
causal-final kedvencért kedvencekért
translative kedvenccé kedvencekké
terminative kedvencig kedvencekig
essive-formal kedvencként kedvencekként
essive-modal
inessive kedvencben kedvencekben
superessive kedvencen kedvenceken
adessive kedvencnél kedvenceknél
illative kedvencbe kedvencekbe
sublative kedvencre kedvencekre
allative kedvenchez kedvencekhez
elative kedvencből kedvencekből
delative kedvencről kedvencekről
ablative kedvenctől kedvencektől
Possessive forms of kedvenc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kedvencem kedvenceim
2nd person sing. kedvenced kedvenceid
3rd person sing. kedvence kedvencei
1st person plural kedvencünk kedvenceink
2nd person plural kedvencetek kedvenceitek
3rd person plural kedvencük kedvenceik