kedv

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛdv]
  • Hyphenation: kedv

Noun[edit]

kedv ‎(plural kedvek)

  1. spirit (enthusiasm)
  2. humour (mood)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kedv kedvek
accusative kedvet kedveket
dative kedvnek kedveknek
instrumental kedvvel kedvekkel
causal-final kedvért kedvekért
translative kedvvé kedvekké
terminative kedvig kedvekig
essive-formal kedvként kedvekként
essive-modal
inessive kedvben kedvekben
superessive kedven kedveken
adessive kedvnél kedveknél
illative kedvbe kedvekbe
sublative kedvre kedvekre
allative kedvhez kedvekhez
elative kedvből kedvekből
delative kedvről kedvekről
ablative kedvtől kedvektől
Possessive forms of kedv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kedvem kedveim
2nd person sing. kedved kedveid
3rd person sing. kedve kedvei
1st person plural kedvünk kedveink
2nd person plural kedvetek kedveitek
3rd person plural kedvük kedveik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]