kettős

Hungarian

Etymology

kettő +‎ -s

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛtːøːʃ]
• Hyphenation: ket‧tős

Adjective

kettős (not comparable)

1. double, dual

   Synonyms: kétszeres, dupla

2. (grammar) dual

   Synonym: duális

Derived terms

• kettősség

(Compound words):

• kettőshangzó
• kettőspont

(Expressions):

• kettős állampolgárság
• kettős betű
• kettős élet
• kettős kereszt
• kettős könyvelés, kettős könyvvitel
• kettős kötés
• kettős látás
• kettős mérce
• kettős ügynök

Noun

kettős (plural kettősök)

1. duet, duo

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kettős	kettősök
accusative	kettőst	kettősöket
dative	kettősnek	kettősöknek
instrumental	kettőssel	kettősökkel
causal-final	kettősért	kettősökért
translative	kettőssé	kettősökké
terminative	kettősig	kettősökig
essive-formal	kettősként	kettősökként
essive-modal	—	—
inessive	kettősben	kettősökben
superessive	kettősön	kettősökön
adessive	kettősnél	kettősöknél
illative	kettősbe	kettősökbe
sublative	kettősre	kettősökre
allative	kettőshöz	kettősökhöz
elative	kettősből	kettősökből
delative	kettősről	kettősökről
ablative	kettőstől	kettősöktől
non-attributive possessive - singular	kettősé	kettősöké
non-attributive possessive - plural	kettőséi	kettősökéi

Possessive forms of kettős
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kettősöm	kettőseim
2nd person sing.	kettősöd	kettőseid
3rd person sing.	kettőse	kettősei
1st person plural	kettősünk	kettőseink
2nd person plural	kettősötök	kettőseitek
3rd person plural	kettősük	kettőseik

Derived terms

• kállai kettős

See also

• kettes