kicsi

Hungarian

Etymology

Shortened from kicsiny.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkit͡ʃi]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ki‧csi

Adjective

kicsi (comparative kisebb, superlative legkisebb)

1. little, small

   Synonyms: kis, kicsike, kicsiny, kicsinyke, pici, picike, apró

   Antonym: nagy

2. in one's childhood (often used with kor)

   Synonym: gyerek (especially in compounds, e.g. gyermekkor)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kicsi	kicsik
accusative	kicsit	kicsiket
dative	kicsinek	kicsiknek
instrumental	kicsivel	kicsikkel
causal-final	kicsiért	kicsikért
translative	kicsivé	kicsikké
terminative	kicsiig	kicsikig
essive-formal	kicsiként	kicsikként
essive-modal	—	—
inessive	kicsiben	kicsikben
superessive	kicsin	kicsiken
adessive	kicsinél	kicsiknél
illative	kicsibe	kicsikbe
sublative	kicsire	kicsikre
allative	kicsihez	kicsikhez
elative	kicsiből	kicsikből
delative	kicsiről	kicsikről
ablative	kicsitől	kicsiktől
non-attributive possessive - singular	kicsié	kicsiké
non-attributive possessive - plural	kicsiéi	kicsikéi

Usage notes

Kicsi is normally used on its own (in the predicate, or as a short reference to a noun phrase with this qualifier). It can also be used in an emphatic way before nouns (especially in informal style), but the neutral variant kis is more usual in the latter, adjectival role. (Note that the same syntactic difference exists between kettő and két in Hungarian, both of which mean 'two'.) Their distribution is comparable to that of "sick" and "ill" in English: "they are ill" (cf. kettő, kicsi, when used on their own) vs. "sick people" (cf. két, kis, i.e. used before a noun).

Derived terms

• kicsi a bors, de erős
• kicsi a világ!
• kicsire nem ad
• ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli
• sok kicsi sokra megy