méreg

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Alanic; compare Ossetian марг (marg, poison).[1] Further akin to Persian مرگ (marg, death).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmeːrɛɡ]
  • Hyphenation: mé‧reg

Noun[edit]

méreg (plural mérgek)

  1. poison, venom
  2. (somewhat colloquial) anger, wrath
    • 1651, Miklós Zrínyi, Szigeti veszedelem,[1] Franklin (1901), canto 15, stanza 85:
      Igy tészen Delimán és nagy sebességgel / Bánra rugaszkodik, teli sok méreggel. / Ráveti dárdáját hatalmas erővel, / Itéli, hogy nagy bánt lefekteti evvel.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative méreg mérgek
accusative mérget mérgeket
dative méregnek mérgeknek
instrumental méreggel mérgekkel
causal-final méregért mérgekért
translative méreggé mérgekké
terminative méregig mérgekig
essive-formal méregként mérgekként
essive-modal
inessive méregben mérgekben
superessive mérgen mérgeken
adessive méregnél mérgeknél
illative méregbe mérgekbe
sublative méregre mérgekre
allative méreghez mérgekhez
elative méregből mérgekből
delative méregről mérgekről
ablative méregtől mérgektől
Possessive forms of méreg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mérgem mérgeim
2nd person sing. mérged mérgeid
3rd person sing. mérge mérgei
1st person plural mérgünk mérgeink
2nd person plural mérgetek mérgeitek
3rd person plural mérgük mérgeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ L. Benkő, ed., A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (A historical-etymological dictionary of the Hungarian language), 4 vols., Budapest, 1967-84; published in German as Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest, 1993-97.