megbízott

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megbíz +‎ -ott

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡbiːzotː]
  • Hyphenation: meg‧bí‧zott
  • Rhymes: -otː

Verb[edit]

megbízott

  1. third-person singular indicative past indefinite of megbíz

Participle[edit]

megbízott

  1. past participle of megbíz

Adjective[edit]

megbízott (not comparable)

  1. acting, temporary (temporarily assuming the duties or authority of another person when they are unable to do their job)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative megbízott megbízottak
accusative megbízottat megbízottakat
dative megbízottnak megbízottaknak
instrumental megbízottal megbízottakkal
causal-final megbízottért megbízottakért
translative megbízottá megbízottakká
terminative megbízottig megbízottakig
essive-formal megbízottként megbízottakként
essive-modal
inessive megbízottban megbízottakban
superessive megbízotton megbízottakon
adessive megbízottnál megbízottaknál
illative megbízottba megbízottakba
sublative megbízottra megbízottakra
allative megbízotthoz megbízottakhoz
elative megbízottból megbízottakból
delative megbízottról megbízottakról
ablative megbízottól megbízottaktól
non-attributive
possessive - singular
megbízotté megbízottaké
non-attributive
possessive - plural
megbízottéi megbízottakéi

Noun[edit]

megbízott (plural megbízottak)

  1. agent, deputy, trustee, representative (someone entrusted to do the business of another)
  2. contractor (a person hired to do a job on a business contract, as opposed to a permanent employee)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative megbízott megbízottak
accusative megbízottat megbízottakat
dative megbízottnak megbízottaknak
instrumental megbízottal megbízottakkal
causal-final megbízottért megbízottakért
translative megbízottá megbízottakká
terminative megbízottig megbízottakig
essive-formal megbízottként megbízottakként
essive-modal megbízottul
inessive megbízottban megbízottakban
superessive megbízotton megbízottakon
adessive megbízottnál megbízottaknál
illative megbízottba megbízottakba
sublative megbízottra megbízottakra
allative megbízotthoz megbízottakhoz
elative megbízottból megbízottakból
delative megbízottról megbízottakról
ablative megbízottól megbízottaktól
non-attributive
possessive - singular
megbízotté megbízottaké
non-attributive
possessive - plural
megbízottéi megbízottakéi
Possessive forms of megbízott
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megbízottam megbízottjaim
2nd person sing. megbízottad megbízottjaid
3rd person sing. megbízottja megbízottjai
1st person plural megbízottunk megbízottjaink
2nd person plural megbízottatok megbízottjaitok
3rd person plural megbízottjuk megbízottjaik

Derived terms[edit]

  • mb. (abbreviation)

Further reading[edit]