rendetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rend +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɛndɛtlɛn]
  • Hyphenation: ren‧det‧len

Adjective[edit]

rendetlen (comparative rendetlenebb, superlative legrendetlenebb)

  1. untidy, disorderly
  2. (of a person) careless, negligent, sloppy
  3. irregular

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rendetlen rendetlenek
accusative rendetlent rendetleneket
dative rendetlennek rendetleneknek
instrumental rendetlennel rendetlenekkel
causal-final rendetlenért rendetlenekért
translative rendetlenné rendetlenekké
terminative rendetlenig rendetlenekig
essive-formal rendetlenként rendetlenekként
essive-modal
inessive rendetlenben rendetlenekben
superessive rendetlenen rendetleneken
adessive rendetlennél rendetleneknél
illative rendetlenbe rendetlenekbe
sublative rendetlenre rendetlenekre
allative rendetlenhez rendetlenekhez
elative rendetlenből rendetlenekből
delative rendetlenről rendetlenekről
ablative rendetlentől rendetlenektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]