sík

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: sik, sĭk, šik, şik, and sık

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃiːk]
  • Hyphenation: sík

Etymology 1[edit]

Of uncertain origin. Perhaps an onomatopoeia.[1]

Noun[edit]

sík (plural síkok)

  1. plane (a flat or level surface)
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative sík síkok
accusative síkot síkokat
dative síknak síkoknak
instrumental síkkal síkokkal
causal-final síkért síkokért
translative síkká síkokká
terminative síkig síkokig
essive-formal síkként síkokként
essive-modal
inessive síkban síkokban
superessive síkon síkokon
adessive síknál síkoknál
illative síkba síkokba
sublative síkra síkokra
allative síkhoz síkokhoz
elative síkból síkokból
delative síkról síkokról
ablative síktól síkoktól
Possessive forms of sík
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. síkom síkjaim
2nd person sing. síkod síkjaid
3rd person sing. síkja síkjai
1st person plural síkunk síkjaink
2nd person plural síkotok síkjaitok
3rd person plural síkjuk síkjaik
Derived terms[edit]

(Compound words):

Etymology 2[edit]

(ski) +‎ -k(plural marker)

Noun[edit]

sík

  1. nominative plural of

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6